A Thalamokról

Az egyik leggyakoribb faj, amellyel a Kertet járó játékosok találkozhatnak, s átlagosan 80 ciklust képesek megélni, így a halandósági létrának is a közepén állnak. Ők a Kert "emberei".


A Thalamok legismertebb jellemzői közé tartoznak a rikító íriszeik, melyek bármilyen természetes színt képesek felvenni és a hegyes füleik, melyek mérete még a családokon belül is változhat. Bőrszínük változatossága a napbarnítottól (meszesek) a koromfeketéig (kormoltak), míg hajszínük a mogyoróbarnától az éjfeketéig terjed. Mindezen felül, kezükön és lábukon mindössze négy-négy ujj található.
Természetesen léteznek az átlagostól eltérő küllemű Thalamok, azok viszont mind, valamilyen átoknak "köszönhetik" különleges megjelenésüket.

Ahogy a Kert fajainak legtöbbjeinél, úgy a Thalamoknál is megfigyelhető az ivari dimorfizmus, tehát a férfi és a nő jól elkülöníthető testi adottságokkal rendelkezik. A nők csontozata vékonyabb, megjelenésükön a feminin jellegek dominálnak, átlag magasságuk 160 cm, míg a férfiak vastagabb csontokkal és jellemzően maszkulinabb jellegekkel rendelkeznek, többségük jóval túllépve a 170 cm-es magasságot. A kivételek ritkák ugyan, de léteznek.

Három különböző etnikai csoportot különböztethetünk meg a fajon belül:

Sorhar Thalamok: Ők rendelkeznek átlagosan a legsötétebb, leghidegebb színekkel, bőr és haj tekintetében. Eredetük a Sorhar hegységig vezethető vissza, ahol a mai napig is többségében kormoltak élnek. Jellemző szemszínük a szürke, a kék és a fehér, de ezek mellett sok más hideg szín is előfordul.

Goltgar Thalamok: Ők a legvilágosabbak a három rassz közül, a bőrük és hajuk tekintetében, többségében meleg színekkel. Eredetük a Goltgar folyóhoz vezethető vissza, ahol ma már csak elvétve élnek Thalamok, révén, hogy Mahrai fennhatóság alatt áll. Csak közöttük figyelhető meg az igazán ritka albinizmus, és többségük joggal érdemli ki a meszes megnevezést. Jellemző szemszínük a kék, a zöld és a sárga, de ezek mellett sok más meleg szín is előfordul.

Palamar Thalamok: Talán a legváltozatosabb és leggyakoribb rassz mindhárom közül. Nem egészen meszesek, és nem teljesen kormoltak, pont a kettő közötti színek jellemzik őket igazán. Sokan feltételezik, hogy ez a rassz egy „keverék” a kettő, fent említett között, ám mások állítják, hogy a Palamar a legősibb rassz mind közül. Eredetüket éppen ezért, és régi, vándorló életmódjuk miatt is nehéz behatárolni. Jellemző szemszínük nem meghatározható, hiszen bármelyik szín előfordulhat náluk.


Származásuktól függetlenül mindegyikükben ott él a "még a jég hátán is" mentalitás, valamint igen szemfülesen meg tudják lelni mindenben a jót és az élvezhetőt. Képesek a legtöbb fajjal jól kijönni, de nem éri meg őket felbosszantani, mert sokkal haragtartóbbak, mint amilyennek mutatják magukat.


A Thalamok mindegyike a Thalam nyelvet beszéli, s az etnikai csoportok között is csak dialektusbéli különbségek figyelhetők meg. A nyelv írott formája, balról jobbra írandó logogramokból áll, amelyek hangokat és teljes szavakat is reprezentáló szimbólumok (pl.: Japán kandzsik). Vékony vonalak és éles szögek jellemzik őket, a Kert egyik legkönnyebben használható nyelve.


Ha egy szóval jellemezni lehetne egy egész fajt, a Thalamok esetében ez a szó a család lenne. Akármelyik etnikai csoportot is nézzük, mindegyiküknél meglelhető a családközpontúság, valamilyen formában. Sokan a családjukért dolgoznak, mások a családjukkal együtt, de legtöbb cselekedetük valamilyen módon a családjuk segítéséhez köthető.
Ez a család természetesen nem kell, hogy vér szerinti kötődésből származzon, sok Thalam testvérként üdvözli egymást, még akkor is, ha nincsen tényleges kapcsolatuk egymással.
Sok családon belül szigorú hierarchikus rendszer figyelhető meg, ahol a legidősebb szava éri a legtöbbet, s ahol a nők nagyobb tiszteletnek örvendenek, mint a férfiak, ez pedig a királyi családoknál is így van.


A Thalamok többsége hisz a Hat Szent létezésében, s minden településen legalább egy kijelölt helye van az ő tisztelésüknek. Falvakban ezek lehetnek egyszerű oltárok, vagy szobrok, városokban templomok, fővárosokban pedig katedrálisok. Úgy hiszik, a Szentek aktív szerepet vállalnak a világuk alakításában, így áldozatokkal, imákkal és alázatos munkával próbálják kimutatni hálájukat feléjük.

Összefoglaló:

Egy új Thalam élete, mint minden Thalamé, az anyaméhben kezdődik. A természetes módon megfogant gyermek kilenc hónapig fejlődik az anya testén belül, mielőtt hangos sírással jelezné a világnak érkezését. Az egy évnyi csecsemőkor után hat éves koráig tart a gyermekkor, ekkor már folyékonyan képes beszélni saját nyelvén.
Hat-hét évestől tizenkét-tizenhárom éves koráig tart a kölyökkor, amit lassú fizikai fejlődés jellemez. Ez után a serdülőkorban, a nemi jellegek fejlődése felgyorsul, s tizenhat-tizennyolc éves korára eléri a teljes kifejlettségi szintjét, a felnőttkort.
Ez az időszak csaknem negyven évig tart, amikor is a Thalam belép az időskorba és megkezdődik a test rohamos degradációja.

Mivel a Thalam királyságok évszázadok óta léteznek már, s csaknem a kezdetek óta együtt fejlődtek a Hat Szent hitével, ünnepeik nagy része is vallási alapokon nyugszik.

A vörös nap: Falvakban ezen a napon kezdődik a vetési időszak. Ilyenkor egy feláldozott állat vérét a termőföldek négy sarkába levert cölöpökre, valamint saját házaik ajtajának fejfájára kenik, hogy ezzel a Szentek védelmét kérhessék földjeikre, s családjaikra. Nagyobb városokban a vér felkenésének szokása már igen ritka, az áldozatok felmutatása ugyanakkor megmaradt.

A bolondok hete: Szent Elova, a bolondok istennőjének tiszteletére rendezett, hét napos mulatság, mely ideje alatt mindenki elkészíti saját bolond-jelmezét, hogy abba burkolva önmagát, részt tudjanak venni a különböző mulatságokon. Az utolsó két napon a közösségek egy nagy szalmaszobrot emelnek és bebugyolálják azt saját jelmezeikkel, hogy aztán az utolsó éjjelen egy nagy vacsora mellett meggyújtsák és elégessék az egészet, ezzel is elkergetve a káoszt, amelyet a hosszantartó bolondozás csábított volna oda.

Emlékek napja: A lombhullatási időszakra eső ünnep, amikor a családok megemlékeznek elhunyt rokonaikról, barátaikról, egy nagy ünnepség formájában, melyet a legközelebbi temetőben tartanak. Ezen a színes ünnepségen adnak hálát Ninhrinek, a lelkek szentjének is, s gyertyákat gyújtanak a tiszteletére.

Szent Holfe ünnepe: Egy ünnep, amely az első virágok megjelenésével kezdődik és csaknem egy hónapon át tart. Ez idő alatt több helyen is virág szimbólumok jelennek meg, akár viselet, akár festés formájában, s nem titkolt tény, hogy a legtöbb érett korban lévő hajadon leány és legény ekkortájt választ párt magának.

Fontos megjegyezni, hogy a Thalamokra a monogámia jellemző, bár nem a tradicionális értelemben, hiszen azonos nemű párok is alkothatnak családot. A házasságkötés igen gyakori és elvárt dolog, ahol a Thalamok egy Szentség követőjének áldásával új családot alapítanak, összevonva a két fél családnevét egy közös névvé, s az adott Szentet szimbolizáló ékszerrel ajándékozva meg egymást.
Ezek az ékszerek lehetnek gyűrűk (Holfe), karperecek (Kolxe), nyakékek (Plaur), vagy fülbevalók (Ikine és Ninhri).
Elova követői nem esketnek, így az ő áldásukat nem is lehet kérni házasságkötéskor.